20 éves a Német Egység – állapotfelmérés és perspektívák

Nagyítás A Német Nagykövetség a Friedrich Ebert Alapítvány irodájával és a Németnyelvű Andrássy Gyula Egyetemmel együttműködésben vitafórumot rendezett a Német Egység létrejöttének 20. évfordulója alkalmából.

Vajon egybenőtt, ami összetartozik? – ahogy annak idején Willy Brandt szövetségi kancellár fogalmazott.

Milyen messzire jutott előre az új keleti tartományok helyreállítása – a Keleti tengertől az Érchegységig? Milyen viszony uralkodik a „Kelet és a Nyugat“ között? Hogyan dolgozták fel a németek a kelet-német egypártrendszer diktatúrájának tapasztalatait? Mi Németország szerepe Európában és a világban? És: mit kell még elvégezni és milyen perspektívák állnak előttünk?

Erről tartott vitafórumot október 28-án néhány neves német, magyar és amerikai politikai, társadalomtudományi és gazdasági szakember az Andrássy Egyetemen.

Nagyítás A megnyitón Dorothee Janetzke-Wenzel a Német Bundestag elnökét, Dr. Norbert Lammert-et idézte, aki ezt mondta: „Nekünk németeknek, még ha önkritikus módon tekintünk is vissza ez elmúlt 20 évre 1990. október 3-a óta, minden okunk megvan a csendes büszkeségre és a hangos köszönetre“. Hiszen az újraegyesítéshez sokan járultak valamivel hozzá, vélte a német nagykövet asszony. A német egység nem jöhetett volna létre az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia, valamint az európai békemozgalmak nélkül. És Magyarország nélkül sem, amely elsőnek nyitotta meg határait. Minden németnek a közös erőfeszítése kellett ahhoz, hogy a kelet-német tartományok ilyen gyorsan újjáépüljenek és Németország egy világszerte megbecsült országgá válhasson, folytatta a nagykövet. A németeknek ennek során persze azt is meg kellett tanulniuk, hogy bizonyos dolgok hosszabb ideig tartanak, mint gondolták volna és a német egység sem alakult mindenki számára úgy, ahogy azt elképzelték. A nagykövet így folytatta: A jövő feladata lesz az, hogy az életkörülmények egyre hasonlóbbakká váljanak Németország keleti és nyugati felén és az egység az emberek fejében is megvalósuljon. Németország – így a nagykövet asszony – nagy mértékben felelősnek tartja magát azért, hogy a világ békésebbé és élhetőbbé váljon és az Európai Unió integrációja is előrébb haladjon.

Nagyítás Dr. Jackson Janes az American Institute of Contemporary German Studies képviseletében a Washington D.C.-beli John Hopkins Egyetemről mint Németország kitűnő ismerője elsősorban a transzatlanti nézőpontból nézve elemezte Németország új külpolitikai szerepét. A záró-következtetése ez volt: Németország Amerika szemszögéből nézve az amerikai külpolitika tárgyából alanyává nőtte ki magát, amellyel Amerika most már partnerként néz a globális kihívások elé. Németország pedig a világ egyik legjómódúbb és leginkább elismert nemzete lett.

Nagyítás

Dr. Thomas Peterseon az Allensbach Véleménykutató Intézet munkatársaként arról beszélt, hogy maguk a német emberek hogyan viszonyulnak a német újraegyesítéshez. Összességében nézve pozitívan, derült ki az előadásából. A németek túlnyomó többsége örömöt szolgáltató oknak tartja az újraegyesülést és meg van győződve arról, hogy sikerülni fog a két országrésznek teljesen összenőnie. Söt, azt gondolják, hogy a Kohl kancellár által kilátásba helyezett „virágzó tájak“ időközben valósággá is váltak már a keleti országrészben.

Nagyítás A gazdasági kerekasztal előadójaként Sinn professzor a Gazdaságkutató Ifo-Intézet munkatársaként azon a véleményen volt, hogy a keleti béreket túl gyorsan zárkóztatták fel a nyugati bérek nívójára, ami oda vezetett, hogy a keleti tartományokat nem sikerült átfogó módon gazdaságilag fejleszteni. Az illetékesek elpuskázták az ott fennálló gazdasági lehetőségeket, vélte a professzor. Ezzel szemben Paqué professzor, Szász-Anhalt tartomány korábbi pénzügyminisztere azon a véleményen volt, hogy erre nem is létezett más megoldás, hiszen ellenkező esetben a lakosság tömeges mértékben elvándorolt volna a keleti országrészből. Az ő fácitja ez volt: A Német Egység 20-éves évfordulóján lenyűgöző gazdasági mérleget lehet vonni: Kelet-Németország rendkívül versenyképes ipari termelőhellyé vált. Központi kérdés persze még a keleti és a nyugati országrészben a munkaerő produktivitásában lévő különbség felszámolása, valamint a keleti tartományok azon képességének erősítése, hogy saját erőből magas innovációs értékkel bíró iparpolitikát tudjanak megvalósítani. Dr. Herbert Fisch, a BASF dél-kelet-európai alelnöke párhuzamot vont a keleti tartományok és Magyarország helyzete közé és kiemelte, hogy mindkét helyen újításokra van szükség az olyan központi témákban, mint például az oktatás, az egészségügy és az energiahatékonyság. Csak ez jelenthet fejlődést a gazdaság számára.

Nagyítás

A második kerekasztal-beszélgetés az újraegyesített Németországban folytatott politikával és társadalmi kérdésekkel foglalkozott. Az Odera melletti Frankfurtban működő Viadrina Egyetem elnöke és a német külügyminisztérium korábbi államtitkára, Dr. Gunter Pleuger Németország megnövekedett nemzetközi szerepéről beszélt, amely az Európai Unióban is nagyobb felelősséghez és komolyabb szerepvállaláshoz vezetett Németország számára. Ezt a fejlődést a német védelempolitikában komoly pszichológiai változásoknak kellett kísérnie a Bundestag vezető politikusai részéről, vélte Gunter Pleuger. A korábbi NDK utolsó külügyminisztere, Markus Meckel az újraegyesítés folyamatára emlékezett vissza és hangsúlyozta, hogy a Német egység csakis a kelet-németek szabadság iránti vágya által jöhetett létre, és nem pedig fordítva, amint azt némelyek alkalmanként állítják. Robert Ide, újságíró és könyvszerző azon véleményének adott hangot, hogy szerinte a „kelet“ önmagát sem érti és ezért meg kellene tanulnia „elmesélni“. Ezt a fiatalabb generációnak úgymond ki kellene követelnie a szüleik generációjától. Csak így tudják a kelet-németek feldolgozni a történelmüket, vélte.

Nagyítás A rendezvény végén a jól ismert magyar író, Dalos György beszélt „Az egységes Németország Európában“ című témáról. A végkövetkeztetése így hangzott: a két német állam újraegyesítése nemcsak hogy a legjobb, hanem az egyetlen lehetséges megoldása volt az úgynevezett német kérdésnek. Az a kérdés pedig, hogy ebből az egyedüli lehetséges megoldásból hogyan lehet a legjobbat kihozni Németország és Európa számára, továbbra is aktuális, vélte a szerző.