Küzdeni az erősebb Európáért

Sigmar Gabriel, német külügyminiszter cikke. Megjelent a Magyar Nemzet 2017.03.24-i számában:

"Európa születésnapot ünnepel: 1957. március 25-én, tehát 60 évvel ezelőtt írták alá az alapító államok vezetői a Római Szerződést. Jelentős mérföldköve volt ez a világtörténelem legsikeresebb projektjének, ha azt vesszük, mekkora fejlődést hozott a szabadság, a béke és a jólét területén. Ami mindenképpen örvendetes. E projekt kezdete óta 60 év eltelt, útkereszteződéshez értünk. A pénzügyi válság és a menekültáradat okozta kihívás könyörtelenül felszínre hozta az európai egységprojekt gyengéit. Nagy-Britannia napokon belül bejelenti kilépési szándékát az EU-ból. Ez fel kell hogy ébresszen bennünket. Egyetértésre kell jutnunk abban, mit is jelent számunkra Európa, hova akarunk eljutni, és mennyit vagyunk hajlandók áldozni  az európai célkitűzéseinkért. Ez az igazi jelentősége ennek az évfordulónak.

Manapság sokkal többen gyűlölködnek az európai egység projektjével szemben, erősebben, mint korábban valaha. Belülről is, kívülről is. Populisták, akik egyszerű megoldásokkal hitegetik a népet, vagy autokraták, akik ellenszenvet éreznek az értékrendünk iránt. Vissza akarják bontani Európa intézményét, vagy akár tönkre is tennék.

Számomra kristálytiszta, hogy a helyes út az európai egység felé vezet. Egyedüli módon. Ne áltassuk magunkat: ebben a válságok sújtotta világban számos dolog bizonytalanná vált, ami korábban nem volt az. Európa országai csak úgy tudják sikeresen képviselni érdekeiket és értékeiket, ha azonos hangon szólnak. Európa egyetlen országa sem lehet sikeres egyedül. Németország sem. Együtt annál is sokkal többek és erősebbek vagyunk, mint amennyit az országaink összessége jelentene. Ehhez azonban szorosabban kell egymás mellé állnunk.

A 60. évfordulónak ezért kell világító fáklyának lennie. A remény lángja, felhívás az Európáért folytatott harcra. Nem maradhatunk némák, amikor mások már  arra fogadnak, mikor vall kudarcot az európai egységért folytatott harc. Európáért harcolni annyit jelent, mint megvédeni közös, európai értékrendünket. Szeretnénk azt az Európát jövőképessé tenni, amely évtizedeken keresztül biztosította számunkra a szabadságot és a stabilitást. A jogállamiság és a demokrácia, az egymás iránti szolidaritás és a társadalomban megélt sokszínűség mind-mind  építőeleme ennek a projektnek. Ezen értékek mellett ki kell állnunk – az unióban és azon kívül egyaránt.

Az Európáért folytatott harc azt is jelenti, hogy kiállunk amellett, amit eddig elértünk. Ha visszabontanánk a tagállamok közt létrejött integrációt, nem jutnánk előbbre. Közösen lettünk úrrá a gazdasági és pénzügyi válság felett, s most azon fáradozunk, hogy az eurozóna minden tagországa bizakodással nézhessen a jövőbe, hogy mindenütt újból növekedési pályára álljon a gazdaság, és hogy új munkahelyek jöjjenek létre, új perspektívák nyíljanak. Ehhez még jobban ki kell építenünk a gazdasági és valutauniót. Nem azért, hogy bezárkózzunk, hanem azért, mert a közös valuta nekünk a valaha volt legszorosabb összekötő kapocs. Történelmi feladat áll előttünk: egy jobb, erősebb Európát kell létrehoznunk. Közösen kell erőfeszítéseket tennünk az Európai Unió érdekében, amelyet fel kell készítenünk a legfontosabb béke- és jóléti projektünkre, a jövőre. Mindebben rendkívül fontos az európai kül- és biztonságpolitika. Ideje búcsút venni attól az elképzeléstől, hogy nekünk, európaiaknak nem kell magunknak felvállalni a földrészünk biztonsága miatti felelősséget. Helytálló az elvárás, miszerint Európának fel kell végre nőnie. Az Amerikával és a NATO-val fennálló partneri kapcsolat a transzatlanti közösség alappillére. De az EU-nak is önállóan meg kell tudnia oldani a szomszédságában fellépő válságokat, konfliktusokat. Ebben az irányban még további lépéseket kell tennünk.

A második fontos dolog az európai külső határok védelme. A külső határnak valóban azzá kell válnia, ami. Az unióban az országhatárok szinte teljesen elveszítették jelentőségüket, ami csodálatos vívmány. De a biztonságos külső határ is csodálatos vívmány lenne. A szomszédságunkban uralkodó válságok és a menekültáradat okozta kihívások közepette jól látjuk, milyen fontos a határaink hatékony védelme. Aki értékeli a schengeni egyezmény biztosította előnyöket, annak nem lehet túl drága a külső határok védelme. Itt is tettünk már lépéseket a helyes irányba, de még sok a tennivaló. Ez olyan európai feladat, amely mindenkire tartozik, nem csak a közvetlenül érintettekre.

A harmadik fontos dolog Európa belső biztonságának erősítése. A terrorizmus elleni harc közös ügyünk. Ebben is lehet még fejlődnünk, sőt, fejlődnünk kell. Jobb együttműködésre, több információcserére van szükségünk. Fontos, hogy az európaiaknak ne kelljen félelemérzettel élniük. Se Brüsszelben, se Párizsban, se Berlinben, sehol sem. A szabadság és a biztonság kéz a kézben jár egymással.

A negyedik fontos dolog, hogy emlékezzünk rá: az európai jövőképhez mindig is hozzátartozott a jólét ígérete. Az európai belső piac a legtöbb embernek jólétet biztosított hosszú időn keresztül. Ma azonban túl sok európainak az az életérzése, hogy már semmit nem használ nekik az egységes Európa, valahol lemaradtak, hátrahagyták őket. Erre az életérzésre megértéssel kell reagálnunk, tennünk kell ellene. Az Európáért folytatott harc számomra ezért azt is jelenti, hogy erősítenünk kell a belső piacot, és komolyan kell vennünk ennek az európai projektnek a szociális dimenzióit is. Új keretfeltételeket kell kidolgoznunk a növekedés és a jólét biztosításához. Ehhez szükség van új beruházásokra a digitális infrastruktúrába, az oktatásba és a kutatásba. Nem beszélhetünk nettó befizetőkről és nettó kedvezményezettekről, hisz mindannyian nettó haszonélvezői vagyunk Európának, ha sikerül az európai támogatásokat jobban felhasználnunk, ugyanakkor mindannyian hajlandók vagyunk megtenni a szükséges reformlépéseket Európa versenyképességének fenntartása érdekében. Vállvetve egymás mellett akarunk állni, hogy Róma üzenete mindenkinek ez legyen, hogy „Mi, európaiak, nekilátunk a munkának, mindent megteszünk Európáért, és készek vagyunk még nagyobb erőfeszítésekre is.” Ez csak akkor sikerül, ha nem hagyjuk magunkat elgyengíteni, ha bátran, öntudatosan újraélesztjük az európaiság szellemét, senkit sem hagyunk az út szélén, és némely nemzeti érzületet megkérdőjelezünk. Németország erre készen áll."